Szerencsemérő
Kattints a szerencsemérőre és tudd meg milyen napod lesz ma!
Csillagjegyek

Asztrológia

Az asztrológia története


Hozzávetőlegesen hét vagy nyolc ezer éves az asztrológia. Az 1600-1700-as évekig asztrológia tudománya megegyezett a csillagászattal. A 17. században kezdett el külön válni az asztrológia (csillagjóslás) és az asztronómia (csillagászat). Korábban, a tudományágak szétválását megelőzően a matematikával, csillagászattal, egyéb természettudományokkal ugyanazon szűk kör foglalkozott, hiszen kevés számú ember tudott hozzáférni ilyen jellegű ismeretekhez. Főként a papok voltak a tudományok ismeretében Európában. A görög kultúra idején egy rövid időre szétvált a vallási és tudományos tevékenység, ám az európai kereszténység korában a tudományok ismét erőteljes vallási irányítás alá kerültek.
 
 
Babilon területéről származnak az első olyan emlékek, amelyek meghatározóak voltak az asztrológia szempontjából is. A legrégebbi emlékek ebből a korból maradtak ránk. Az asztrológia első írásos emlékei babilóniai agyagtáblákon maradtak ránk, melyeken csillagászati-asztrológiai megfigyelések és jövendölések kerültek rögzítésre az i.e. 1650-1625 közötti időszakból. A babiloni csillagvizsgálók az égitestek rendszeres megfigyelése alapján meteorológiai előrejelzések valamint matematikai és vallási célokra használták. Megfigyeléseik alapján következtettek arra, hogy az emberek különböző típusokba kategorizálhatók, s hogy ezek a típusok valamilyenfajta összefüggésben vannak a Napnak minden évben azonos pályán megtett útjával. Ekkor már számon tartották a 12 jegyet (a 12 jegy a Nap pályájának 1/12-e, 30 foknyi szakasza), ismerték a szemmel látható bolygókat (Szaturnuszig bezárólag), megfigyelték az égitestek mozgást, és ekkor már tulajdonságokkal ruházták fel az égitesteket. Az égen található alakzatok és bolygókat a szerint nevezték el, hogy milyen jellemzőkkel estek egybe a típusok és jelenségek. A csillagképeket tehát visszafelé nevezték el, alapul véve, hogy milyen tulajdonság-együttest mutatott például a Kost típus vagy az Ikrek, stb. Ezen felül az elnevezések összhangban álltak a babiloni eredetmítosszal is. A csillagképek ma ismert formáját innen eredeztetjük, bár ezek a képek sok minden másra is emlékeztethetné az embert. A babilóniai papok többnyire az un. mundán (latin; jelentése világ) asztrológiával foglalkoztak. Az asztrológiának általános, nem az egyéni sorsokkal foglalkozó ága a mundán asztrológia. A mundán asztrológia segítségével Babilónia papjai megjósolták az állam sorsát befolyásoló tényezőket, az időjárást. Foglalkoztak az uralkodók egyéni sorsának feltérképezésével – amelyet azonosítottak a városállam sorsával.

A csillagképek a csillagok (azaz más galaxisok napjai) pozícióinak látszólag önkényes összevonása egy-egy emberi fogalomrendszerben ismert képpé vagy szimbólummá. A csillagképek elnevezései térben és időben eltérnek, ám különös módon a csillagok képe különböző korokban igen hasonló volt. A legközismertebb csillagkép a Göncölszekér, amely egyébként a Nagymedve csillagkép egy része. A 12 nevezetes csillagkép, amelynek mentén évi látszólagos útját megteszi a Nap, szintén különböző elnevezéseket kapott. Európában a görög kultúra terjedésével honosodott meg a jelenlegi csillagkép sor.
Az egyiptomi papok szoros kapcsolatban álltak a babiloni csillagászokkal. Innen származik a kaldeus kifejezés (jelentése: babiloni, perzsa – Egyiptomban így nevezték a babilóniaiakat és ezen a néven maradt fenn a babiloni asztrológiai örökség is, a ma is használatos a „kaldeus ciklus” nevezetű mundán módszer). Egyiptomban a csillagászati eredményeket főleg a Nílus áradásának kiszámítására, időmérésre és a fogyatkozások előrejelzésére használták. A Nílus áradásának megjóslása fontos szerepet játszott, hiszen ettől függött a mezőgazdasági munkálatok kezdete.

A görögök kultúrája keleten gyökerezik, hiszen maguk is Keletről érkeztek a szigetvilágba. Ismereteik a perzsa ismeretekből származtak, amely már az elnevezéseken is megmutatkozik. Az európai asztrológiában, a Római Birodalom közvetítésével, a görög elnevezések használatosak. Mi több, a babiloniak által elnevezett bolygók tulajdonságai nagyrészt megegyeznek a görög mitológiai szereplők, az istenek tulajdonságaival. Például a legnagyobb bolygónk a latin elnevezésű Jupiter tulajdonságai a görög Zeusz vonásaival egyeznek meg. Az asztrológia tanulmányozása szempontjából éppen ezért kiemelkedően fontos a görög mitológia ismerete, hiszen a mítoszok szövevényes összefüggései szinte teljes átfedésben van az asztrológiával. A görög kultúra kiemelkedően fontos abból a szempontból is, hogy itt már különvált a vallás és a többi tudományág, így az asztrológia is. A görögök számos ősi ismeretüket újraértékelték, más szempontból is értékelték, filozófiai szempontból is vizsgálták. A számos írásos emlék közül az első személyi horoszkóp is a görögöktől maradt ránk i.e. 62-ből. Maga a horoszkóp szó is görög eredetű, jelentése „óra nézés”, azaz az adott időpillanatra készített vázlat a bolygók aktuális állásáról. Az első személyi horoszkóp I. Antiokhosz uralkodó számára készült kőbe vésett horoszkóp.
A görögök között voltak azok, akik írásos asztrológiai munkákat hagytak az utókorra. Az egyik ilyen ember létezése is bizonytalan és megkérdőjelezhető, mitikus homályba vész: Hermész Triszmegisztosz, a legenda szerint létező személy volt és görög, ám a nevéhez köthető kultusz Egyiptomból ered. Egyiptomi megfelelője Thot isten. Hermész a róla elnevezett hermetikus (titkos vagy bűvös) gyógyítással is foglalkozott. Bizonyos források szerint a híres Tabula Smaragdina, azaz a Smaragdtábla eredete, megtalálása, megsemmisülése és újraalkotása Nagy Sándor nevéhez köthető. Nagy Sándor i.sz. 4. században megtalálta Hermész sírját, felbontotta és a holttest mellett megtalálta a smaragdtáblát, az egyiptomi alkímia fontos tételeinek összefoglalását. Az ezoterikus tanok többségében, így az asztrológiában is gyakori a hivatkozás a Smaragdtábla tételeire. Az asztrológia szempontjából egy másik fontos név, Berosszosz, már valós történelmi személy, bár ő sem görög, hanem perzsa eredetű. A görög Kósz szigeten élt, ő írta meg a görögök történetét, számos műve maradt fenn i.e. 3. századból. A fennmaradt írások egy része az asztrológiával foglalkozik. A görög eredetű Ptolemaiosz i.sz. 80-160 között élt, munkássága több mint ezer évig meghatározó volt az asztrológiában, ő tekinthető az európai asztrológia atyjának. Tetrabiblos (Négyeskönyv) című munkája az első összefoglaló írásos munka az asztrológia területén, amelyre a mai napig lehet hivatkozni. A ptolemaioszi asztrológiát mára már túlhaladta az emberiség, annál is inkább, mert 1978-tól három addig teljesen ismeretlen bolygóval is kiegészült az asztrológia. Ptolemaiosz szemlélete ma már sok szempontból merev, előítéletekkel terhelt, ám jelentősége vitathatatlan. Ptolemaiosz már nem csak az adott napon látható együttállást, avagy konstellációt vette figyelembe (csillagoknak egymáshoz és a Földhöz viszonyított pillanatnyi helyzete), hanem megemlíti az Ascendens (felkelő pont – a személyi vagy más, adott pillanatra készült horoszkóp elengedhetetlen eleme, a vízszintes tengely fele) és az MC tengelyeket is (medium coeli – azaz az „ég közepe”, a függőleges horoszkóptengely fele). Ptolemaiosz tehát már közelebbi számításokat is végzett elődeihez képest. Ptolemaiosz csillagászként kidolgozta a geocentrikus (más néven ptolemaioszi) világképet – tévesen azt állítva, hogy a Föld áll Naprendszerünk középpontjában. Ezt váltotta fel később a kopernikuszi heliocentrikus (Heliosz=Nap) azaz Nap középpontú világkép.

A római tudományok, így az asztrológia, terjedésében és művelésében hatalmas szerepük volt a rabszolgaként, szolgaként Rómába hurcolt görögöknek. A rómaiak a tudományokat gyakorlati téren hasznosították. A jóslás valamilyen formája kötelezően hivatalos aktus volt a római állami létben, minden magára adó római polgár élete fontosabb lépései előtt kikérte valamilyen jövendőmondó véleményét. Éppen ezért számos ilyen foglalkozást – közöttük asztrológiával is foglalkozó – űző ember élt a Birodalom területén, bár sok volt közöttük a sarlatán. Az egyetlen asztrológia szempontjából jelentős név a római időkből Firmicus Maternus volt, aki már a kereszténység terjedésének időszakában élt, később maga is kereszténnyé vált, s megtagadta addig vallott tanait. Ennek ellenére jelentős iratokat hagyott az utókorra nemcsak az asztrológiával, hanem a pogány vallásokkal kapcsolatosan is.
A kereszténység idején a világi tudományokkal együtt az asztrológia is üldözötté vált. Úgy tartották, az asztrológia ellent mond az isteni akarat érvényesülésnek, így bizonyosan az ördög műve. Ennek ellenére, a felszín alatt tovább élt Európában ez az ismeret, a kiváltságosok joga maradt, hogy asztrológusok előrejelzéseit használják. Főpapok és pápák is foglalkoztattak asztrológusokat, sőt, több olyan pápa is volt, aki saját maga aktívan asztrologizált. A szerzetekben is volt rá mód, hogy asztrológiával foglalkozzanak, még ha nem is széles körben. Sok tudomány hagyatékát (pl. a matematikát), így az asztrológiát is nagy részben az arabok mentették át toleránsabb időkre.

A reneszánszig azért fel-felbukkan az asztrológia Európában. Albertus Magnus más néven Nagy Szent Albert német származású a 13. században élt dominikánus szerzetes, teológus, filozófus, polihisztor, a skolasztika kiemelkedő alakja, aki nagy valószínűséggel a párizsi Sorbonne egyetem egyik alapítója foglalkozott asztrológiával. Tapasztalati vizsgálódásaival jelentősen hozzájárult a természettudományok elmélyítéséhez. Polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: az ásványi, növényi és az állatvilág ugyanúgy foglalkoztatta, mint az asztrológia és az alkímia. Igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált. Foglalkozott a torzszületésekkel, és vizsgálta azt, hogy mi az összefüggés a születési konstelláció és a deformitások között. A Sorbonne-on tanára volt Aquinói Tamással, ami azért lényeges, mert Aquinói Tamástól ered az a mondás, hogy „A csillagok nem determinálnak, csak hajlamosítanak” valamint az, hogy „A bölcs uralkodik csillagain”. A másik 13. századi képviselő az angol Rogerius Bacon tudós, aki az asztrológia védelmében fogott pennát.

A Reneszánsz korában, a 14. századtól egyre dinamikusabban terjedt az „újjászületés”, először a klasszikus ókor értékeinek felismerése és igenlése formájában. Az természettudományok és művészetek gyakorlása és irányítása fokozatosan kikerült az egyház kezéből. Egy 1460- ból származó írás szerinte megtalálták Hermész Triszmegisztosz „írásait” görög nyelvű kéziratokban, ami után a hermetikus (ezoterikus) tanok virágzásnak indultak. Innentől kezdve kiemelkedő asztrológusok sora hallatta hangját Európában. Ezek közül magyar vonatkozással is rendelkezett Regiomontanus, eredeti nevén Johannes Müller, német származású matematikus és asztrológus, aki éveket töltött Mátyás király udvarában. A király maga is értett némileg az asztrológiához, fontosabb döntések előtt rendszeresen konzultált Regiomontanussal. Regiomontanusz a legismertebb udvari asztrológus volt Mátyás udvarában, rajta kívül több asztrológus is dolgozott. A 15. században Magyarország lesz az asztrológia egyik központja. Regiomontanus 5 évig él az udvarban, majd tőlünk távozva Nürnbergben csillagászati tevékenységet fejt ki, mely annyira sikeres, hogy a pápa őt bízza meg a naptár reformjával. Azonban Regiomonatnus meghal mielőtt megbízatását elvégezte volna. Munkája során Regiomontanus olyan háztáblázatokat dolgozott ki, melyeket ma is használunk. Magyarországon a csizió (A „csízió” szónak időrendben első értelme a „versbe szedett ünnepnaptár”. Latin nyelvű eredetije 1200 táján külföldön keletkezett, és az ún. öröknaptárak egy fajtáját alkotja. A középkori öröknaptár az egyház állandó ünnepeit és a szentek neveit tüntette fel azok változatlan naptári helyén.) társszerzőjeként is ismert volt. Regiomontanus kalendáriumának hatására születtek meg mindenütt nemzeti nyelveken az első humanista, vagyis asztrológiai naptárak, amelyek az asztrológiai ismereteket széles körben elterjesztették a betűt ismerő emberek között a 16. században. A 15. században az asztrológia és asztrológiai naptár még fejedelmi udvarok kiváltsága, a nemzeti nyelvű naptár még egyházi jellegű, mint nálunk is a magyar nyelvű öröknaptárak és a magyar csízió.
Fontos megemlíteni Kopernikuszt, aki – bár nem asztrológiai munkásságáról ismert – az asztrológia szempontjából jelentős figura, hiszen ő dolgozta ki a ptolemaioszi világképet megdöntő Naprendszer-elméletet. Lengyel származású volt és a 16. század elején tevékenykedett. Galilei és Kepler előfutáraként ismert csillagászati munkája.
Egy világhírűvé vált – bár nem asztrológusként vált világhírűvé, de képzett asztrológus valamint orvos volt – tudós nevét is fontos megemlíteni. Ő Nostradamus, akinek próféciáiban szereplő asztrológiai utalásai inkább zavaróak, mintsem használhatók, de mégis az ő próféciái azok, amelyek közelebb visznek bennünket azon nagy összefüggésrendszerhez, amelybe az asztrológia segítségével bepillantást nyerhetünk.
Kepler asztrológiával kapcsolatos tevékenységét máig vitatják, hiszen a szkeptikusok a csillagászati géniuszaként számon tartott tudósról azt tartják, csak kereset kiegészítésként foglalkozott horoszkópokkal, és különösebben nem vette komolyan. Egyébként Rudolf császár udvari csillagásza volt Prágában, és a császár horoszkópján kívül mások horoszkópjai is fennmaradtak keze nyomán. Saját horoszkópjával is rendszeresen foglalkozott, ezért kevésbé hihető a szkeptikusok állítása, hogy Kepler nem vette komolyan ezt a tant. Kepler volt az első aki efemeridákat (görög, jelentése: napi feljegyzések – a Nap, a Hold és a bolygók napi állását feltüntető táblázatok) készített több évtizedes időre vonatkozóan 4 naponkénti bontásban megadva az égitestek pozícióját.

A modern asztrológia előfutáraként tartjuk számon a francia matematikus és asztrológus Jean-Baptiste Morin-t. Irányelveit a Astrologia Gallica című munkájában írja le, ezzel nagy mértékben megújítva az asztrológiát, elsőként Ptolemaiosz óta. Az ahogy a modern asztrológia kezeli a horoszkópot, az leginkább Morin iránymutatása alapján történik.
Ahogy fejlődnek a technikai eszközök, úgy lépünk be az újkori asztrológiába, és úgy válik egyre szélesebb körben hozzáférhetővé és ismertté az asztrológia. Ezek a technikai eszközök (nyomtatás, számológép, számítógép, stb.) jelentősen felgyorsítják és megkönnyítik a számítások elvégzését, amelyek korábban rengeteg időt és fáradságot igényeltek. A 20. században számos asztrológiai iskola keletkezett, bár Európában a mai napig nem tartozik az elismert tevékenységi területek közé, így az iskolák által adott dokumentumok, bizonyítványok sem hivatalosak. A világ más területein, pl. Indiában vagy Ausztráliában elfogadottnak tartják az asztrológiát is, sőt, egyetemeken is oktatják. A hivatalos tudomány azonban a mai napig babonának és sarlatánságnak tartja az asztrológiát, amelyet Babilonban még a tudományok királynőének tekintettek.
A modern asztrológiai tárgyú kezdeményezések közül Michel és Francoise Gauquelin francia pszichológus testvérpár kapta a legtöbb – bár kissé fanyalgó – figyelmet a tudományos társadalomtól. Az 50-es évektől folyamatosan hoztak létre egy adatbázist. Franciaországban több mint 200 éve vezetik a születési anyakönyvi kivonatokon a születés óráját és percét. Így meg lehet nézni a születési horoszkópjait is. A testvérpár feldolgozta a francia Akadémia tagjainak adatait, elkészítették a tagok horoszkópját, majd összevetették életrajzaikat – számítógép segítségével. Ez a fajta feldolgozás egyébként megfelel a tudományos módszerként elismert empirikus-statisztikai módszereknek, és elég nagytömegű ahhoz, hogy véletlennek tartsuk a visszatérő analógiákat.

Az idők folyamán kialakultak a nemzeti asztrológiai módszerek illetve iskolák. Így vannak eltérések egyes földrajzi területeken használt módszerek között, más rendszert használnak Angliában és mondjuk Németországban. Az egyes rendszereknek viszont megvannak az azonos pontjai, így az eredmények ugyan azok, csak a megközelítés útja indul más és más irányból. A magyar asztrológia a német hagyományokhoz áll közel. Itthon már 1947-től kezdtek szisztematikusan asztrológiát oktatni a Körösi Csoma Sándor Keletázsia Kutatóintézetben, előbb Kozmobiológia álnéven majd asztrológia címszóval. Jelenleg a Baktay Ervin Asztrológiai Egyesület folytat ilyen irányú oktatást. Ezen kívül már több iskola is létezik, illetve más oktatási keretbe beépítve tanulható több helyütt asztrológia.

Hozzászólások

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Kép újratöltése