Hírességek » Henry Ford
Oroszlán
Henry Ford
(1863-1947)
feltaláló
1863. július 30-án látta meg a napvilágot a futószalag és az első igazi „népautó” feltalálója jól sikerült keveréke saját jegyének és a vele szemben álló Vízöntő jegynek. Sok tekintetben haladó volt és emberséges. Mert nemcsak technikai újításokat vezetett be, hanem munkásai érdekében is tett egyet-mást. Mégis nagy pátriárka maradt, aki mindenben értette a dolgát. Neki köszönhető, hogy Amerika kapitulált az automobil korszakba. Szemben kortársaival, akik előkelő holminak tartották az autót, ő megteremtette a népautót. „T modellje”, amelyet „Tin Lizie”-nek is neveztek, 1913-ban mindössze 500 dollárba került. Mindenki a saját sofőrje, demokráciát az autópályán! – hirdette.
A termelést olyan hatékonnyá tette, mint őelőtte senki. Normákkal szabályozta a termékeket és a termelési folyamatokat, és a nagy műbe bevonta az ellátó cégeket is. Ezzel a központosító tendenciával szemben ugyanakkor arra is törekedett, hogy sok, decentralizált üzem között ossza meg a termelést. De ő maradt a tökéletes szervező. Munkatársait kezdetektől fogva jobban megfizette, mint a konkurencia. Emellett a nyereségből is kaptak. Becsülte a teljesítményt és a fegyelmet, ugyanakkor hangsúlyozta a munka méltóságát, a bélyegzőóra és a futószalag ellenére. Nem tűrte, ha kívülről beleszóltak a munkájába, akár saját tanácsadói, akár bankok, amelyeket szívből utált. Amikor rákényszerült arra, hogy részvényesek között ossza fel hatalmát, nem nyugodott mindaddig, míg személyesen fel nem vásárolta az összes részvényt, s így újra egyedül ellenőrizte az egész céget. Magánéletében vegetáriánus volt, pacifista és nemdohányzó. Önfejű keverék. 1947-ben hunyt el.
A termelést olyan hatékonnyá tette, mint őelőtte senki. Normákkal szabályozta a termékeket és a termelési folyamatokat, és a nagy műbe bevonta az ellátó cégeket is. Ezzel a központosító tendenciával szemben ugyanakkor arra is törekedett, hogy sok, decentralizált üzem között ossza meg a termelést. De ő maradt a tökéletes szervező. Munkatársait kezdetektől fogva jobban megfizette, mint a konkurencia. Emellett a nyereségből is kaptak. Becsülte a teljesítményt és a fegyelmet, ugyanakkor hangsúlyozta a munka méltóságát, a bélyegzőóra és a futószalag ellenére. Nem tűrte, ha kívülről beleszóltak a munkájába, akár saját tanácsadói, akár bankok, amelyeket szívből utált. Amikor rákényszerült arra, hogy részvényesek között ossza fel hatalmát, nem nyugodott mindaddig, míg személyesen fel nem vásárolta az összes részvényt, s így újra egyedül ellenőrizte az egész céget. Magánéletében vegetáriánus volt, pacifista és nemdohányzó. Önfejű keverék. 1947-ben hunyt el.
